Egy elég jó Anya

Miután lemondtam mindenfajta segítségről, igyekeztem valami kis rendszert vinni a mi kis szimbiózisunkba Mátéval. Ezt is sokan javasolták, hiszen mind a babának, mind nekem jól kiszámíthatóvá teszi a napjainkat. Persze egy nagyon fontos részletet kihagytak belőle, vagy csak én nem tudtam még jól gondolkozni. Méghozzá, hogy a rendszer elsősorban a gyerekhez van igazítva, nem pedig… Tovább »

Mikor először betettetük Mátét a kis hordozójába és aztán az autóba, óriási megkönnyebbülést éreztem, hogy végre elhagyhatjuk a kórházat. Végre otthon leszünk együtt. Elkezdhetjük élni a családi életünket. Földöntúli büszkeség töltött el, ahogy vittem a babámat kifelé, úgy éreztem végre túl vagyok a nehezén, hiszen megszűltem a babámat, fel tudok állni a császár után és… Tovább »

Mátéval 4 napot töltöttünk a kórházban, mivel sűrgösségi császárral született, így mindenképpen 4 napot kellett maradni. Emlékszem minden nap annyira izgultam, mikor elvitték méricskélni, megnézni, hogy minden rendben van e vele, nem fogyott esetleg. Nehogy még többet bent kelljen maradni vele a kórházban. Nagyon vágytam már hazamenni, megmutatni neki a kis szobáját. Mintha nagyon örült… Tovább »

Mikor először a kezemben tarthattam Mátét, igazán fel sem fogtam, hogy mi is történt velem. Csak néztem az alvó csöppséget és legszívesebben elbőgtem volna magamat. Ici pici kis teste hozzám simult, pihe puha volt a bőre és csodálatos az illata. Csak feküdt ott a kezemben és aludt, mint egy kis angyalka. Mikor felébredt jött az… Tovább »

Sűrgősségi császár. Érzéstelenítés a gerincbe. Legalább ez a borzasztó fájdalom enyhül. Kezdenek bizseregni a lábaid. Próbálod még mozgatni őket. Lassan már nem érzed az alsó testrészeidet. Azon gondolkozol, vajon mi lenne, ha soha többet nem éreznéd a lábaidat. Aztán elhesegeted ezt a gondolatot. Eltakarnak előled mindent. Csak azt érzed, hogy mozgatnak, huzigálnak, rángatnak, kést, ollót,… Tovább »

2010. november 22 reggel. Ébredés után jöttek a fájásaim, ami azért volt furcsa, mert eddig javarészt esténként és lefekvés után voltak jóslófájások. Mikor már azt hittem, hogy na ezek már biztosan szülési fájások és próbáltam számolgatni az eltelt időt a kettő között egyszer csak elmúltak, mintha ott sem lettek volna. De azon a reggelen nem… Tovább »

Kényes téma ez, amit senki nem szeret feszegetni. Minket elég nagy távolság választ el egymástól. Mondhatni egy egész ország. Most két napot anyósommal töltöttünk és ilyenkor mindig megdöbbenek, milyen hatalmas szakadék választ el minket egymástól gondolkodásban. Mikor a felmenők vagy a rokonok itt vannak, valahogy bekapcsol az agyamban egy gomb, hogy most meg kell mutatni,… Tovább »

Mindkét terhességem egyik legszebb pillanata az volt, mikor a teszten megjelent a pozitív jel. Azt hittem majd kiugrom a bőrömből, annyira boldognak éreztem magamat. Egyrészt azért, mert viszonylag gyorsan sikerült teherbe esnem mindkét alkalommal és azt hiszem manapság, ezt igen meg kell becsülni. Másrészről pedig hihetetlen csoda tudni, hogy valaki már ott lapul a pocakodban,… Tovább »

Már egy hónapja otthon vagyok, nem dolgozom csak várom, hogy a kicsi Máté úgy döntsön, mostantól teljes valójában velünk szeretné tölteni mindennapjait. Minden nap bemegyek a szobácskájába és megsimogatom a kis ágynemüjét és próbálom elképzelni milyen lesz majd, amikor már itt fog aludni a puha kis ágyában. Próbálom elképzelni vajon milyen lesz a kis arcocskája,… Tovább »

Senki nem mondta, hogy ilyen nehéz lesz. Persze a természet, mint ahogy sok minden mást az életben ezt is jól kitalálta, mert ahogy halad az idő előre sok minden feledésbe, homályba merül a kezdetekről. Akkor ídézi fel az ember, mikor valamelyik barátnője terhes lesz és kiváncsian, valamiért ösztönösen egy kicsit félve kérdezi, hogy nagyon nehéz… Tovább »